Szent István király ünnepe

Szent István Isten igaz rendjéhez igazodó uralkodó volt. Az immár az örökkévalóságba költözött, általam nagyra becsült Nemeskürty István író és történész baráti körben a következő meglepő kijelentést tette: Mindent egybevetve a legjobb államforma végül is az alkotmányos monarchia lenne. (Winston Churcill szerint a legrosszabb a demokrácia.)

A budapesti Szent István-bazilika

A történelmet áttekintve látni kell, hogy a népük fölötti hatalmakkal visszaélő királyok, császárok és más egyeduralkodók monarchikus uralma rengeteg nyomorúságot hozott alattvalóikra. Eme történelmi következtetés alapján, aligha lehet igazolni a fenti megállapítást.

Mégis, ha a monarchiában az uralkodó irányelve az alkotmányosságot illetően az Isten teremtette világ rendjéhez igazodik, és Jézus Krisztus evangéliumához úgy viszonyul, mint alkotmányhoz, akkor ennél jobb megoldás nincs.

Az egyedi ember, aki Isten képe-mása, Istenhez igazodó életével tudja építeni földi és örök boldogulását. Nincs ez másként akkor sem, ha egy emberi közösség, egy nép teszi ezt, és uralkodója ennek szerez érvényt, ezen fáradozik.

Nos, ilyen tökéletességre törekvő király kevés volt. Mégis az életszentség szintjén ezt iparkodott megvalósítani a mi országalapító királyunk, Szent István király. Ő is bűnös ember volt, mint – a Szűzanya kivételével – mindenki más. Járta a bűnök útját, ahogyan mindazok, akik kereszténynek vallják magukat.

Amit azonban a népéért tett, és népének örökségül hagyott, az immár ezer esztendő óta tartó fönnmaradásunkat eredményezte.

Géza udvarában nyílván megismerkedett az akkori Európa keresztény országaival. Azt is felismerte, hogy ami jó volt, azt a Jézus Krisztus evangéliumához igyekvő ragaszkodás hozta el a nemzeteknek és minden embernek. Ezért hívott az országba a clunyi reform idején megújuló Egyházból lelkes hirdetőket és államszervező munkatársakat. Elegendő, ha csak Szent Gellértet említem.

István rendelte el, hogy minden tíz falu templomot építsen. Az ő idejében nyílt meg az első magyar iskola Pannonhalmán. Ő szervezte meg a ma is élő püspökségeket, majd a világi közigazgatást. Egyházmegyéket és vármegyéket alapított (ha akkoriban még nem is így nevezték az utóbbiakat). Függetlensége érdekében II. Szilveszter pápától koronát kért, mely ma is államiságunk szimbóluma.

Fiához, Imre herceghez intézett intelmeiből egy, a rábízott országot és annak különböző népeit szerető uralkodó képe rajzolódik ki. Bár ma is érvényre jutna az általa képviselt szellemiség!

Senki sem tagadja, hogy az ellenfeleivel, a történelmet visszaforgatni törekvő magyarokkal vívott harcai nem voltak véttek nélkül valóak. Ám azt is hozzá kell tennünk, hogy akkoriban más volt e tettek megítélése.

A védtelenek és a rászorulók iránti Krisztusi nagylelkűségével és jótékonyságával azonban népe szeretetét is kivívta.

Amikor élete végén nem talált megoldást az utodlás kérdésének emberi megoldására, a történelemben elsőként Isten anyjának oltalmába ajánlotta nemzetét, keresztény népét.

Mindezek után nem meglepő, ha a nehézségek idején ma is hozzá fohászkodik a hívő magyar ember: “Hol vagy, István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván!”

 

Seregély István
nyugalmazott egri érsek

 

Forrás: Adoremus, XVI. évfolyam 8. szám

MentésMentésMentésMentés