Néptánc, ahogy régen

Kevesen élik meg, hogy tánc és tánc között milyen nagy különbség lehet. Én sem, mi sem gondoltuk volna férjemmel, hogy közel 15 évnyi szalontánc gyakorlása után, illetve mellette, új műfajjal ismerkedhetünk meg.

A társastáncok kategóriájába elég sokféle stílus belefér. Mindjárt két nagy csoportra oszthatóan a standard táncokra, amik az ismert keringők, a tangó és a kevésbé ismert slow fox és a quick step. Néptáncosoknak nem kell megijedni, ha ezeket hallják, mert nekünk ugyanolyan ismeretlen volt a moldvai, a sóvidéki, a kalotaszegi és a felvidéki tánc elnevezés. A szalontáncok másik nagy csoportját latin táncoknak hívják.

Öt évi néptáncos tapasztalatunk alapján nagyon hasonló a rock and roll-hoz a sóvidéki forgatós, de a kalotaszegi figurák közül is van ilyen jellegű. Nyilván a cha-cha-cha, szamba, rumba és jive elemei már kevéssé hasonlítanak a néptánc lépéseihez, de ezt már kezdtük megszokni.

2012 őszén egy baráti szalonna sütést követően alakult meg a helyi néptánc csoportunk. A Turi család zenélt, énekeltünk, és naivan megkérdeztem – mert ha valahol jó zene szólt, akkor nem tudok ülve maradni –, miért nem táncolunk? András azt mondta, ősztől indulhat a csapat. Hű, gondoltam, itt aztán minden szót meg kell fontolni. András és zenész barátai, Olasz György és Szűcs Sándor azonnal csatlakoztak, és immár hatodik éve, minden második vasárnap húzzák a talpalávalót. Gyuri szokta mondani, hogy mi nem élő zenére táncolunk, hanem élő zenészek zenélnek nekünk.

Tánctanáraink olyan kiválóságok, mint Vörös Árpi és Szimandel Karcsi. Mindenesetre azt gondolom, hogy nem csak Budapesten, hanem országosan is egyedülálló ez a lehetőség.

Tavasszal volt a csoport első nyilvános fellépése a Kossuth téren. Igaz Pestszentlőrincen és nem a Parlament előtt, de mi nagyon boldogok voltunk és nagyon jól éreztük magunkat! Kezdem megérezni, miért jöttek, jönnek össze az emberek a néptáncra és egy jó beszélgetésre, éneklésre, koccintásra. Isten hozza a hozzánk betérőket!

Nagyné Ficza Marianna