Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Szent II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasság vasárnapjának nyilvánította ezt a vasárnapot Szent Fausztina nővér magánkinyilatkoztatása alapján. Az Apostoli Penitenciaria 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint teljes búcsút nyerhetnek azok, akik a szokásos feltételeket teljesítik (gyónás, áldozás, imádság a Szentatya szándékára). A búcsú elnyerésére minden templomban vagy kápolnában van lehetőség. Részleges búcsú akkor nyerhető, ha a hívő az Irgalmas Jézushoz fordul imádságával.

Az Isteni Irgalmasság Bazilikája, Krakkó
Az Isteni Irgalmasság Bazilikája, Krakkó

Kétféle módon ismeretes a mai vasárnap elnevezése és tartalma. Mindkettő a feltámadás titkát fejti ki. A hagyományos fehérvasárnap elnevezés a levetett fehér ruhákra utal. A Húsvét éjszakáján a Krisztus megtisztító fürdőjében megmerítkezett új keresztények eddig a napig viselték a tisztaság fehér ruháját. A Feltámadott sírjából kiáradó fény sokféle módon vált láthatóvá. A diakónus által behozott húsvéti gyertya lobogása, a hívek kezében felgyulladó gyertyák fénykupolája és a keleti egyházban Krisztus sírjából kijövő főpap kezében égő fáklya mind-mind a tisztaságot és a fényt ünneplik. Ezért van, hogy a keresztelési szertartások folyamán égő gyertyát adunk a szülők kezébe, a megkereszteltet pedig fehér ruhába öltöztetjük.

Szent II. János Pál pápa Isteni Irgalmasság vasárnapjává emelte a mai napot. 2016. az irgalmasság éve volt az Egyházban. Oly sokat elmondtunk, elmélkedtünk erről a hatalmas titokról. Szoktuk mondani, hogy világunk Isten irgalma nélkül egy irgalmatlan világ volna. Miben különbözik és mennyivel több az Isten irgalma a megbocsátásnál? A megbocsátást amolyan gyorssegélynek vagy lelki elsősegélynek nevezhetjük. A hívő lélek biztos lehet felőle, hogy bűnei bocsánatot nyernek, mégpedig nemcsak a saját bánatából, hanem elsősorban Krisztus halálának és feltámadásának erejéből. Ez a mindent megbocsátani tudás és a mindent újrakezdő képesség nem származhat az embertől, mert egyedül Isten ajándéka. Hinni és elfogadni Isten irgalmát annyit jelent, hogy nemcsak tudom, és akarom a jó győzelmét, hanem megjelölöm annak forrását is. Irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy szakértelmem és szívem van a nyomorúság felszámolásához. Ahogy a zsoltáros írja: „Az irgalom és az igazság egymársa lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke” (Zsolt 85;11) A látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak Isten végtelen szeretetében oldódnak föl. Így az értelem és a szív együtt munkálkodása kapcsán valósul meg az az állapot, amit isteninek nevezhetünk.

Tamás apostolt kissé degradálóan hitetlennek is szoktuk nevezni. Pedig ő csak tapasztalni, érinteni és megfogni akart. Az ő szándéka még nem racionalizmus. Egy XX. századi filozófus megfogalmazása szerint a filozófia történetében két pólus között feszülnek a gondolatok. Az egyik Platón idealizmusa, a másik pedig Hume empirizmusa. A tapasztalatnak ilyen magasan tartásából pozitív eredmények is fakadtak. A barokk kor nagy kísérletezői és megfigyelői számára nem volt elég az elmélet vagy az ideológia. Ők a valóságot tapasztalatok útján akarták megragadni. Ezért is csodálatra méltó a Tamásban bekövekezett változás, amit az evangelista mintegy hitvallásként ír le: „Én Uram, én Istenem!” Ő valamire kíváncsi volt és valakit kapott. Tapasztalásra vágyott, és a hitét kapta meg ajándékul.

Megszoktuk az evangéliumban, hogy aki középen áll vagy középre kerül, arra figyelni kell. Jézus eljön a zárt ajtón át, középre áll és köszönti őket: „Békesség nektek!” A jelenetet egy – kilencedik boldogságnak is beillő – kijelentés zárja: „Boldogok akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Hit vagy írás? Melyiknek van elsőbbsége? A Krisztus-hívők már a feltámadás utáni héten megtapasztalták, hogy a hitük életet adó tényező. Könyvekbe foglalva, leírva képes megalapozni mások hitét, ugyanakkor a Szentírás hittel való olvasása az egyedüli hiteles módja a befogadásnak.

 

Várnai Péter
címzetes prépost

Forrás: Adoremus, XVI. évfolyam 4. szám